Az Életgyógyász csoport első napján az volt a feladat bemutatkozásként, hogy a másikra gondolva mondani kellett egy állatot, növényt és egy hangszert. Rólam azt mondta a bemutatkozás során, akivel párban voltam, hogy olyan vagyok, mint a zongora, amin tudom, hogy vannak hamis hangok, olyanok, melyek nem tetszenek, de azt is tudom, hogy vannak mellette, amik ellensúlyozzák azokat.
és tényleg… mint a zongora…
Az utóbbi pár hónapot úgy éltem meg, hogy a nem tetsző hangok nagyon is felerősödtek, nagy hangsúlyt kaptak. Sokszor ütöttem rá egymás után a fekete billentyűkre… Viszont a fekete billentyűk ismerete nélkül nem lesz, nem lehet teljes a dal, amit majd a zongorán le szeretnék játszani. A dal eljátszásához ismernem kell az összes billentyűt, azok helyét, nevét és azokkal együtt lesz teljes a dallam. A fehér billentyűk hiába állnak egymaguk, a feketékkel együtt működnek jól.
Ez ad vigaszt, hogy bár lehet most sokat ütöttem mellé, túl sok hamis hangot hallatott a zongorám egyszerre, ami egyáltalán nem tetszik, de ahhoz hogy szép dallamokat játszhassak rajta, hogy jól tudjam használni, ahhoz előbb meg kell ismernem a zongora minden részét, billentyűjét. Ez azt jelenti számomra, hogy a gyenge pontjaimmal, a hamis hangokkal is tisztában kell lennem, hogy legközelebb már a jó billentyűket üssem le és dal kerekedjen belőle.
Rajtam múlik. Az én zongorám, én játszom rajta, ez egy két kezes darab, más nem nyúlhat bele, csak én, magam.
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: