Nosztalgia. Múlt. Merengés. Bánkódás… Mind kiragad a Jelenből és visszaránt, visszaránt oda, ahová már sehogy sem mehetünk vissza…
Nosztalgia – olyankor úgy érzem, hiányzik valami a jelenből, keresek egy érzést, ami a múltban meg volt… és visszamegyek gondolatban a múltba, merengek, emlékezem, milyen volt, ezzel újra átélem némileg azt az érzést… de csak némileg, mert ott van a keserű érzés, hogy az csak ott volt meg, ott éltem meg, de már elmúlt. Nem tudom azt az élethelyzetet visszahozni.
Bánkódás – ezzel megint a múltba kerülök. Itt a kiindulópont az, amikor rádöbbenek, hogy mit rontottam el, mit mulasztottam el, hol csinálhattam volna és mit jobban és egy űr marad vagy inkább keletkezett azzal, hogy ráláttam, mit hibáztam…
Testemmel mindig a jelenben állok, de gondolataimmal a múltban járok és latolgatom, mit lehetett volna másképp csinálni. Az űr pedig egyre nagyobb.
Próbálom megtalálni magamat, a sok elképzelt és illúzióból felépített dolgaim közt. Olyan dolgokról hittem, hogy van és létezik, ami évek óta vagy tán sohasem volt.
Mintha nem is a valós valóságomban éltem volna, hanem egy általam elképzelt és felépített világban, becsapva magamat, és ezáltal másokat is…
A legfájóbb, hogy saját magamat ringattam évekig illúziók közt. Egy részem persze küzd a felismeréssel… Mintha önkéntelenül rántottam volna le a leplet saját magamról és a helyzetről… de a „látvány” sokkol… hogy történhetett ez?! – kérdezem magamtól…
de talán ez az a pont, ahol el kell engednem ezt. A lényeg, hogy megtörtént, fény derült rá. Visszahozni, ami elmúlt már nem tudom…(lehet nem is volt mi elmúljon…)
Igazából hálás lehetek, hogy egyáltalán kiderült.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Kaufmann Alexandra
Nekem ezek az írások segítenek 🙂 :
„Nincs rossz, csak jónak a hiánya létezik…”
https://talentum.cafeblog.hu/2015/05/15/nincs-rossz-csak-a-jonak-a-hianya-letezik/
„A múlt elmúlt…”
https://talentum.cafeblog.hu/2015/04/26/a-mult-elmult/
Év elején Osho kártyákból májusra a „Ragaszkodás a múlthoz” kártyát húztam ki…
A kártya üzenete:
Ez az alak a kártyán olyannyira megszállottan szorongatja emlékeinek dobozát, hogy már teljesen hátat fordított a jelen áldásainak, az itt és most szikrázó pezsgőspoharának. A múlt feletti nosztalgiája teljesen “betonfejűvé”, ráadásul koldussá is teszi őt, ahogy erre foltos-rongyos ruhái is utalnak. Természetesen nem kellene koldusnak lennie, de ő nincs itt, hogy a jelen kínálta örömöket megízlelje.
Itt az ideje, hogy szembenézz a ténnyel: a múlt már nincs itt többé. És minden erőfeszítésed, hogy a múltat megismételd, csak visszahúz a régi viselkedésmintákba, amikből pedig már rég kinőhettél volna. De te szenvedélyesen ragaszkodsz múltbéli élményeidhez. Végy egy mély lélegzetet, és tedd le azt a dobozt; köss rá egy szép masnit, ha másképp nem megy, de aztán búcsúzz el tőle szeretettel és tisztelettel. Az élet elszalad a fejed fölött, és fennáll a veszélye, hogy idő előtt begyepesedett őskövület lesz belőled!
“A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő.
A múlt az, ami nincs többé előtted.
A jövő az, ami még nincs előtted.
És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle… Ha nem ragaszkodsz a múlthoz… Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott – az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se – a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe – mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül.
A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent.”
Osho
Kommentek