Igyekszem megérkezni a jelenbe, de nem olyan egyszerű, olyan sok agyalós, képzelgős év után… Eddig szabadjára engedtem fantáziámat, ez még jónak is hangzik, de az a fantázia átcsapott idővel haszontalan gondolkodássá, túlagyalássá… mindent kiszínezek gondolataimmal. Vagy egy fakó képet olyan tarkára színezek, hogy rá sem lehet ismerni az eredetire, vagy épp el kezdem besatírozni, elsötétíteni a képet, ami egy pillanatban volt valamilyen, de én újra és újra előveszem és hol így, hol úgy átalakítom…
Túlságosan is nagy teret adtam a gondolataimnak, elengedtem a gyeplőt, a gondolatok pedig elárasztották a világomat. Ide – oda cikáznak előttem és nem látom tőlük azt, ami az adott pillanatban történik velem.
Hát ezért kell, hogy megregulázzam a gondolataimat, hogy tetten érjem magam, amikor megint ábrándoznék, agyalnék. Oda kell figyelnem magamra, hogy a gondolataim világa helyett a valóságban legyek végre.
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: