Egy viselkedésem, reakcióm, szokásom miértjére szerettem volna fényt deríteni és egy különös összefüggésre találtam rá… bár tudom, hogy viselkedésem okának számos vetülete van, ez csupán az egyik, de szeretném megosztani, mert számomra is megdöbbentő, hogy honnan vehetünk át tudattalanul mintákat…
Megint bele kezdtem valamibe, elújságoltam ezt másoknak, s amint ez megtörtént mintha elszállt volna az egész, és ami rendszerességet megtartottam az eltervezett dologban, például tanulás, rendszeres mozgás beiktatása a mindennapjaimba, azt a rendszerességet elengedtem és máris ritkábban csináltam, majd felhagytam az egésszel…
Megfigyeltem több helyzetet is az életemből, és számtalanszor eljátszottam magammal ezt. Elkezdtem, belevágtam és addig, amíg magamnak megtartottam az elhatározást, addig könnyedén ment, majd miután elmeséltem valakinek, eltűnt a varázs… amint vizsgálgattam magamban ezeket a szituációkat egy mese részlet ugrott be, Hamupipőke meséje. Van egy rész a mesében, amikor Hamupipőke az egerekkel beszélget, miután felkel. Örömmel mondja az egereknek, hogy milyen csodás álma volt, az egerek kérdezik tőle mi volt az álom, mire Hamupipőke azt válaszolja, hogy azt nem mondhatja el, mert különben nem válik valóra. Gyerekkoromban is sokszor emlékeztem az álmaimra, nagyon intenzívek voltak, de ezek az álmok többnyire rémálmok voltak. Volt álmom, amitől féltem, hogy nappal valóra válik… Viszont miután megnéztem ezt a mesét, és ez a párbeszéd elhangzott benne, átvettem ezt az „elvet”. Megörültem neki, hogy ha az álmok valóra válnak attól, hogyha nem mondjuk el, akkor azt a következtetést vontam le, hogy a rossz álmok nem fognak valóra válni, hogyha elmesélem őket valakinek.
Ezután minden alkalommal miután rémálmom volt, miután felébredtem igyekeztem minél előbb elmesélni valakinek, hogy ne válhasson valóra, és az álom kibeszélésétől megnyugodtam.
Gyerekként ez egy jó stratégia volt arra, hogy ne féljek nappal az álmaimtól, hogy elengedjem őket, viszont nagyon is úgy tűnik, hogy ez úgy belém épült, hogy nem csupán az éjszakai álmokkal kötöttem össze ezt az elengedést, hanem más általam eltervezett dologgal kapcsolatban is…
De végeredményképpen ez is csak egy szokás, amin tudok változtatni. Az álmaim miatt már nem kell aggódnom, a terveim pedig nem a kimondott szótól nem fognak valóra válni, kizárólag attól nem fognak, ha nem vagyok elég kitartó és nem teszek érte.
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: