Van Életem

Életem?

Van nekem Életem? Gondoltam én már magamra így? Hogy van Életem?!

Félelmetes, milyen gondolkodásom van?! Nem kötöttem össze magamat az Élettel, hogy nekem, van Életem!

Pedig van, hiszen élek, leszülettem, megszülettem, kaptam fizikai testet. Vannak csontjaim, ereim, amiben vér folyik, működik, itt van és engem szolgál. Kaptam fizikai testet a Lelkemhez, a gondolataimhoz, az érzéseimhez, az érzeteimhez, kaptam, mert most a Földön Élek.

Itt kell alkotnom, itt kell létrehoznom valamit, itt a fizikai világban, megvalósítani, működtetni az életem. Mert van Életem nekem is!

Van Életem, amivel csak én kezdhetek valamit, de bármit.

Nekem is van Életem. Nekem is és másoknak is, a sajátja.

Van Életem, amire Igent tudok mondani.

Így már Igent tudok mondani a saját Életemre, mert tudom, hogy nekem is van Életem!

Kaufmann Alexandra