A pillanatban állni, ott lenni, megélni, fókuszálni, figyelni, a másikra, a szemébe nézni, új élményeket gyűjteni!
Ott lenni, benne lenni.
Nem hagyni, hogy figyelmem elkószáljon, mert könnyen megtörténik…
Főleg, most, hogy visszamentem, visszamentem életem eddig meghatározó helyszíneire, oda, hol felnőttem, hol sok emléket szereztem… ami betöltötte eddigi életem.
Elhagytam e helyet, de most visszatértem, hogy újra ott legyek. Az emlékek pedig csak tódultak, ismerős mondatok, ismerős helyzetek, ismerős érzéseket hoztak elő, képeket, érzéseket húz elő bennem…
De sikerült figyelnem és el tudtam kapni pillanatokat. Amikor elkaptam a pillanatot, félretoltam a bezúduló képeket, félre, hogy helye legyen az újaknak, a Mostaniaknak.
Majd érkezik a pillanat, amikor búcsúzunk, közeledik, elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy úgy maradnék… Befed, mint egy lepel, el kezd betakarni… még ott vagyok, de már olyan képek tódulnak a fejembe, hogy milyen lesz visszamenni, itt hagyni őket újra… és ez újra elveszi a figyelmemet arról, ami MOST zajlik körülöttem!
Elkapom aztán a pillanatot, félretolom ezeket a képeket is és helyet adok a MOST – nak. Újra tudok figyelni a körülöttem lévőkre, belelépek a pillanatba és ott vagyok. Ott vagyok és látom őket! Látom és hallom őket!
Ott voltam, figyeltem és ez feltöltött. Benne voltam, így új élményekhez, képekhez juthattam!
Sikerült kijönnöm a múlt és a jövő képei közül! Ennek most nagyon örülök, boldog vagyok tőle!
A pillanatban állni, megélni, átérezni, ITT lenni, figyelni, nevetni, sírni, engedni, hogy érezzek, hogy átéljem, ami MOST van, a pillanatban.
Nem hagyni, hogy a múlt és a jövő képei közt elvesszek és elveszítsem a pillanatot, ami megadatott.
Kaufmann Alexandra