A Leszületés Misztériuma emlékére, és az Iker testvér emlékezetére, ki leszületett <3
Hárman… Együtt. Együtt indultunk. Fogtuk egymás kezét. Egyek voltunk, Egységesek voltunk. Így volt teljes.
Majd egyikőnket kiemelték a körből… Ki, ki az Egységünkből. Egyik pillanatban még ott volt, láthattam, érezhettem, foghattam a kezét, majd eltűnt. Üres maradt a kezem..
Ketten maradtunk a háromból… Fájt. Miért? Miért ment el? Miért?
…
Felnéztem csak ketten voltunk… Miért? Mi miért nem mehettünk? Mi miért maradtunk?
Újra felnéztem, és csak egy szempárt láttam kettő helyett. Megint hasított a fájdalom. Ugye, újra láthatom?? Ugye, megtalálom? Csak add, hogy rátaláljak és újra szemébe nézhessek…! Csak had érezhessem újra a teljességet.
Alig vártam, hogy újra együtt legyünk hárman, Egységben.
És jött, és együtt voltunk… Majd ő ment… hívta az Élet.
Mert az Élet az Úr.
Kaufmann Alexandra