Próbálom… próbálkozom, de egyedül nem megy… próbálom elmondani neked, próbálom…
Szerinted nem értelek, szerinted nem fogom fel, szerinted nem vagyok kitartó, szerinted nem vártam eleget…
…és ilyenkor összezavarsz, nem hiszem, hogy tudsz róla, de összezavarsz…
Tétlenül várok, s azt sem tudom már mire… próbáltam elmondani, de a te szavaid hangosabbak, mintha azt sugallnád a te szavaid igazabbak. Mintha meg akarnál győzni, hogy amit szeretnék az túl sok, azt nem várhatom, azt nem érdemlem…
Nem hiszem, hogy tudsz róla, de ezzel összezavarsz….
Miért ne kérhetném? Miért ne várhatnám? Arra várok, azt kérem, mint mindenki más, az együttre…
Együtt…
Csak szeretnék újra érezni, együtt lenni, boldog lenni. Én csak szeretnék… szeretnék egyszer végre a szívemre hallgatni, szívem szerint cselekedni.
Szívem azt súgja nincs ez így jól.
Mire te azt mondod türelmetlen vagyok. Azt is mondod, hogy ez nem én vagyok, nem az én szavaim…
Pedig ezek az én szavaim… saját szavaim, vágyaimat kifejező szavaim, melyeket nem hallasz meg, s ha meg is hallod, rögtön félresöpröd….
Pedig ezek az én szavaim…
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: