Valamikor tettem neked egy ígéretet… hogy kitartok melletted, jóban – rosszban, kitartok míg a halál el nem választ… ezt tettem, nem kellett hozzá se templom, se pap, se más hivatalos papír, semmi, én magamban megfogadtam, hogy kitartok melletted.
Láttam benned valamit, valamit, amit úgy hittem mások nem láttak meg benned. Úgy láttam, hogy van benned jóság, csak tán magad sem tudod… Álarc mögé rejtetted, kőkemény álarc mögé, mit felveszel, ha szembe kerülsz valakivel.
Biztos vagyok benne, hogy “jó” okod van rá, hogy ezt tedd. Nem vitatom. Bántottak, úgy érezted bántottak, úgy érezted tán senki nincs melletted, s egyedül te védheted meg saját magad, egyedül kell fel venned a harcot, s álarcot húztál…
Azt hittem, mögé láttam. S azt hittem megmutathatom neked, azt hittem majd én segíthetek neked… Azt hittem az lesz a jó neked, ha előbújhatsz az álarc mögül.. Veled foglalkoztam, s közben magamról megfeledkeztem…!
Míg a te álarcoddal voltam elfoglalva, az enyém a helyén maradt, s nem bolygatta senki…
Ez változott..megláttam a saját álarcom, mi tán nagyobb volt tiedénél… Egész testemet, lényemet elfedő…
Álszent volt a próbálkozás, hogy téged megváltoztassalak.
Egyikőnk sem az, akinek a másik hitte… Illúziók halmait építettem magunk köré… mást mutattam, mint aki vagyok, s mást láttam benned, mint aki vagy.
Meg akartalak változtatni, mást vártam tőled, mint aki vagy… mást akartam beléd látni.. Hibáztam, egy illúzióra tettem ígéretet.
Most feloldom ígéretemet, mit tettem neked, feloldom ígéretemet, miszerint életem végéig kitartok melletted.
Ki akartam tartani, hogy megváltoztassalak, hogy én lehessek az, akiért te megváltozol… hogy elmondhassam magamról, értem megtette, hogy engem szeret annyira, hogy megváltozzon. De ez nem szólhat erről! Elvárásokkal fordultam feléd a kezdetektől… elvárásokkal.. egy hosszú játszmát indítva ezzel.
Én ezt befejeztem. Nem tehetek ilyet senkivel! Mert te megmutattad, hogy miként bántam én is másokkal…
Most feloldom a fogadalmat, mit tettem neked. Elengedem elvárásaimat, mit tápláltam ellened. Elengedem őket, s befejeztem. Befejezem a harcot ellened.
Figyelmem fókuszát magamra terelem, hogy változtassak, magamon kezdem el.
Téves volt az elképzelés, hogy mást változtassak meg… észre sem vettem, hogy hatalmi harcba keveredtem… egymás feletti hatalomért folyt a harc. Harcoltunk, s a harc közben mély sebeket ejtettünk…
Feladom a harcot. Győzhetsz… Nekem nem kell már a győzelem. Egy dolog kell, mit odaadtam, mit egy csatánk közben odaadtam neked… a felelősséget. Önmagamért. Átadtam neked. Átadtam a hatalmat az életem felett. Ezt az egyet már nem kérem, csak visszaveszem. Visszaveszem tőled, kinek odaadtam. Odaadtam, az én felelősségem. Köszönöm, hogy őrizted nekem.
Most visszaveszem tőled.
Mert az én életem felett, én rendelkezem. Ahogy a te életed felett, te rendelkezel.
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: