Szerettelek volna óvni, szerettelek volna nagyon, de nagyon szeretni. Szerettem volna többet adni, mint a kapott szerepem azt engedte volna. Olyan szerepet akartam betölteni melletted, mihez nincs jogom! Megkérdőjeleztem a Mindenség által kiszabott szerepemet melletted! Azt hittem rosszul osztották ki a szerepeket, azt gondoltam én jobban tudnám, hogy kell óvni Téged! Én jobban tudnálak szeretni!
Míg ezzel voltam elfoglalva, míg más szerepét akartam magamra venni, nem vettem észre, hogy az én szerepem betöltetlen maradt! Így azt, amit saját szerepemben meg tudtam volna adni, attól is megfosztottalak!
Nem láttam mit teszek… testvéred lehettem volna, de nekem nem volt elég, szülőd akartam lenni… Úgy akartam adni, óvni.
Nem láttam meg a testvérség által kapott ajándékot, a lehetőséget a felhőtlen játékra, önfeledtségre, arra, hogy nekem nem kell fegyelmeznem, nekem „csak” annyi a dolgom, hogy szeresselek Téged!
Talán még nem késő… a sok elvesztegetett évet vissza nem adhatom…, annyit tudok tenni, hogy mostantól szülőd helyett testvéred vagyok!
Elfogadom a szerepet, mit a Mindenség rám bízott, mert én így, testvéredként adhatom neked a legtöbbet, mit adhatok.
Elfogadom, hogy a testvéred vagyok!
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: