{"version":"1.0","provider_name":"Harmat \u00fczenetei","provider_url":"https:\/\/harmat.cafeblog.hu","author_name":"Harmat \u00fczenetei","author_url":"https:\/\/harmat.cafeblog.hu\/author\/kaufmann_alexandra\/","title":"A t\u00e1volb\u00f3l","html":"<p>A t\u00e1volb\u00f3l most m\u00e9g nekem egyszer\u0171bb\u2026 ha k\u00f6zel vagy hasonl\u00edtani akarok, min\u00e9l jobban, azonosulni akarok veled, min\u00e9l ink\u00e1bb. Ha olyasvalaki vagy, aki k\u00f6zel \u00e1llsz hozz\u00e1m, ez a k\u00e9nyszer csak hatv\u00e1nyoz\u00f3dik\u2026 \u00dagy akarom csin\u00e1lni, hogy elfogadj, hogy ne zavarjon a jelenl\u00e9tem, ez\u00e9rt \u00fagy csin\u00e1lom, mint te, hogy ne legyen ellentmond\u00e1s. B\u00e1rmiben k\u00f6vetlek, csak ne utas\u00edts el, csak szeretn\u00e9k ott lenni \u00e9s r\u00e9szese lenni annak, ami veled t\u00f6rt\u00e9nik, csak had legyek ott, b\u00e1rmit megteszek, azonosulok.<\/p>\r\n<p>Azt\u00e1n fordul a kocka, hirtelen m\u00e9gis ki akarok t\u0171nni, nem akarok elt\u0171nni, nem akarom feladni magam, szeretn\u00e9m \u00e9rezni meddig vagyok \u00e9n, \u00e9n \u00e9s honnant\u00f3l vagy te, te. Szeretn\u00e9m \u00e9rezni, hogy mikor vagyok \u00f6nmagam, mikor teszek valamit az\u00e9rt, mert azt t\u00e9nyleg \u00e9n szeretn\u00e9m. Szeretn\u00e9m ezt \u00e9rezni, ez\u00e9rt kellett a t\u00e1vols\u00e1g, mert \u00edgy \u00e9reztem azt, hogy m\u00e1r nem m\u00e1solok, hanem val\u00f3ban \u00e9n szeretn\u00e9m. M\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben att\u00f3l f\u00e9lek, hogy \u00fajra csak m\u00e1solok. A t\u00e1vols\u00e1g jelentette eddig sz\u00e1momra a megold\u00e1st, hogy megl\u00e1ssam ki vagyok \u00e9s mit akarok.<\/p>\r\n<p>A k\u00f6zels\u00e9gben egy ponton \u00fajra t\u00e1madtak a f\u00e9lelmek, hogy \u00fajra v\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl csak azonosulok \u00e9s ez\u00e9rt tettem, amit tettem\u2026<\/p>\r\n<p>Mindig valami olyat, ami ut\u00e1n t\u00e1vols\u00e1g alakult ki k\u00f6zted \u00e9s k\u00f6ztem\u2026 nem gondoltam a k\u00f6vetkezm\u00e9nyekre, eddig arra sem, hogy benned ez mit okozott\u2026 nem \u00e9reztem \u00e1t viselked\u00e9sem s\u00faly\u00e1t\u2026 m\u00edg \u00e9n azzal voltam elfoglalva, hogy hogyan idomuljak, addig te magadat, \u00f6nmagadat adtad, megosztottad velem magadat, k\u00f6zel engedt\u00e9l \u00e9s \u00e9n \u00e9szre sem vettem, majd mindent felr\u00fagtam\u2026 mint egy nagy porfelh\u0151t kavartam magunk k\u00f6r\u00fcl \u00e9s m\u00edg a leveg\u0151ben \u00e1llt a por, \u00e9n elillantam, lel\u00e9ptem, kil\u00e9ptem, elmenek\u00fcltem. M\u00e9g mindig nem l\u00e1ttalak ebben t\u00e9ged, nem l\u00e1ttam, hogy ezzel f\u00e1jdalmat okozok.<\/p>\r\n<p>Mint egy mechanizmus\u2026 k\u00f6zelebb ker\u00fcltem valakihez, igeneket mondtam, b\u00f3logattam, minden \u00fagy j\u00f3, ahogy van, azt szeretem \u00e9n is, \u00e9n is azt szeretn\u00e9m csin\u00e1lni, egyet\u00e9rtek, ha egyet\u00e9rtesz; nem \u00e9rtek, ha te sem\u2026<\/p>\r\n<p>nem voltam \u0151szinte, \u00e9n nem adtam val\u00f3di magamb\u00f3l, senkinek, m\u00e9g magam el\u0151l is elrejt\u0151ztem. Annyira, hogy m\u00e1sok m\u00e1sol\u00e1s\u00e1val pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9lni. Majd mint egy hatalmas gyerek,\u00a0 gyermeki daccal pr\u00f3b\u00e1ltam ezt a folyamatot meg\u00e1ll\u00edtani. Nem l\u00e1ttam mit rombolok le magam k\u00f6r\u00fcl, nem l\u00e1ttam, hogy ezzel megsebzek, f\u00e1jdalmat okozok. Semmit sem l\u00e1ttam, csak a menek\u00fcl\u00e9s volt a l\u00e9nyeg, hogy ne kelljen szemben\u00e9zni a val\u00f3s\u00e1ggal. Pedig csak \u0151szint\u00e9nek kellett volna lennem, minden pillanatban \u00e9s akkor nem fajulnak el a dolgok\u2026.<\/p>\r\n<p>\u00c9breszt\u0151t f\u00fajok magamnak, ez m\u00e1r nem a gyermekkor! Volt egy t\u00f6rt\u00e9netem, amib\u0151l azt sz\u0171rtem le, hogy az \u0151szintes\u00e9g ott nem seg\u00edtett, ha \u0151szinte voltam is rosszul j\u00e1rtam, de ha nem voltam az, akkor is. Nem \u00e9rt\u00e9keltem ezut\u00e1n az \u0151szintes\u00e9get, ami bennem zajlott elkend\u0151ztem, nem mondtam ki\u2026 \u00e9s csak most l\u00e1ttam meg, hogy onnant\u00f3l kezdve, hogy ezt a m\u00f3dszert v\u00e1lasztottam mindegyik kapcsolatom, sz\u00e1mos helyzet erre akart r\u00e1vil\u00e1g\u00edtani, hogy ez nem a helyes v\u00e1laszt\u00e1s volt. Minden ez\u00e9rt t\u00f6rt meg, lett v\u00e9ge.<\/p>\r\n<p>\u00e9s most \u00fajra egyed\u00fcl tal\u00e1lom magam, megint megk\u00f6rny\u00e9kez az \u00e9rz\u00e9s, hogy mi \u00e9rtelme is van annak, hogy itt vagyok\u2026 megint b\u00e1ntottam \u00e9s romboltam. A semmi \u00e9rz\u00e9se marad, letaroltam mindent, megsemmis\u00edt\u0151 az \u00e9rz\u00e9s, hogy mi\u00e9rt \u00edgy csin\u00e1ltam? Mi\u00e9rt nem lehetett volna ezt m\u00e1sk\u00e9ppen? Mi\u00e9rt nem l\u00e1ttam r\u00e1, hogy megint mi zajlik, mi van k\u00e9sz\u00fcl\u0151ben bennem?<\/p>\r\n<p>Kaptam \u00fagy egy \u00e9ve egy szerepet csal\u00e1d\u00e1ll\u00edt\u00e1son, amiben hasonl\u00f3t \u00e9reztem, nem l\u00e1ttam a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151ket, csak magammal voltam elfoglalva \u00e9s a menek\u00fcl\u00e9s \u00e9rz\u00e9s\u00e9vel. Nem tudtam mit kezdeni az \u00c9lettel, nem \u00e9rtek hozz\u00e1, ez volt az \u00e9rz\u00e9s. Akkor nem \u00e9rtettem, hogy ezt a szerepet mi\u00e9rt kaptam, most m\u00e1r tudom, mert \u00e9n sem l\u00e1ttam meg val\u00f3j\u00e1ban senkit, csak a menek\u00fcl\u00e9s volt a l\u00e9nyeg. Magam el\u0151l, az \u00c9let el\u0151l, majd m\u00e1sok el\u0151l. Most is elmenek\u00fcltem... de milyen \u00e1ron...?!\u00a0<\/p>\r\n<p>az \u00f6ngyilkosok is elmenek\u00fclnek \u00e9s csak f\u00e1jdalmat hagynak maguk ut\u00e1n a m\u00e1sikban, nem gondolnak olyankor senkire, azokra, akik szerett\u00e9k, hiszen azt sem vett\u00e9k \u00e9szre, hogy szeretik \u0151ket. <br \/>Mintha be lenn\u00e9k z\u00e1rva, saj\u00e1t vil\u00e1gomba, amin nincs ablak, amin kil\u00e1thatn\u00e9k, csak befel\u00e9 fordulok \u00e9s nem l\u00e1tok senkit. Nem l\u00e1ttam meg mindazt az \u00e9rt\u00e9ket, ami k\u00f6r\u00fclvesz. Ez a fal egyszer m\u00e1r viszont leomlott, h\u00e1t ott is hagyom. Hagyom, hogy l\u00e1ssam, ami k\u00f6r\u00fclvesz.<\/p>\r\n<p>Itt vagyok most \u00fajra. Igent mondok \u00fajra a F\u00f6ldi \u00c9letre, felv\u00e1llalom \u00f6nmagamat \u00e9s tanulok, figyelek, hogy ezt megtartsam. Figyelek, hogy magamat adjam, s figyelek az\u00e9rt, hogy ne csak n\u00e9zzek, l\u00e1ssalak is v\u00e9gre.<\/p>\r\n<p>Kaufmann Alexandra<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/harmat.cafeblog.hu\/files\/2015\/07\/far_away_____by_machiavellicro-d5xwik5-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}