1.0Harmat üzeneteihttps://harmat.cafeblog.huHarmat üzeneteihttps://harmat.cafeblog.hu/author/kaufmann_alexandra/<p>Az Életgyógyász csoport első napján az volt a feladat bemutatkozásként, hogy a másikra gondolva mondani kellett egy állatot, növényt és egy hangszert. Rólam azt mondta a bemutatkozás során, akivel párban voltam, hogy olyan vagyok, mint a zongora, amin tudom, hogy vannak hamis hangok, olyanok, melyek nem tetszenek, de azt is tudom, hogy vannak mellette, amik ellensúlyozzák azokat.</p> <p>és tényleg... mint a zongora...</p> <p>Az utóbbi pár hónapot úgy éltem meg, hogy a nem tetsző hangok nagyon is felerősödtek, nagy hangsúlyt kaptak. Sokszor ütöttem rá egymás után a fekete billentyűkre… Viszont a fekete billentyűk ismerete nélkül nem lesz, nem lehet teljes a dal, amit majd a zongorán le szeretnék játszani. A dal eljátszásához ismernem kell az összes billentyűt, azok helyét, nevét és azokkal együtt lesz teljes a dallam. A fehér billentyűk hiába állnak egymaguk, a feketékkel együtt működnek jól.</p> <p>Ez ad vigaszt, hogy bár lehet most sokat ütöttem mellé, túl sok hamis hangot hallatott a zongorám egyszerre, ami egyáltalán nem tetszik, de ahhoz hogy szép dallamokat játszhassak rajta, hogy jól tudjam használni, ahhoz előbb meg kell ismernem a zongora minden részét, billentyűjét. Ez azt jelenti számomra, hogy a gyenge pontjaimmal, a hamis hangokkal is tisztában kell lennem, hogy legközelebb már a jó billentyűket üssem le és dal kerekedjen belőle.</p> <p>Rajtam múlik. Az én zongorám, én játszom rajta, ez egy két kezes darab, más nem nyúlhat bele, csak én, magam.</p> <p>Kaufmann Alexandra</p>richhttps://harmat.cafeblog.hu/files/2015/04/piano-02_670-150x150.jpg150150