<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Harmat üzenetei</provider_name><provider_url>https://harmat.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Harmat üzenetei</author_name><author_url>https://harmat.cafeblog.hu/author/kaufmann_alexandra/</author_url><title>Nosztalgia...</title><html>&lt;p&gt;Nosztalgia. Múlt. Merengés. Bánkódás… Mind kiragad a Jelenből és visszaránt, visszaránt oda, ahová már sehogy sem mehetünk vissza…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nosztalgia – olyankor úgy érzem, hiányzik valami a jelenből, keresek egy érzést, ami a múltban meg volt… és visszamegyek gondolatban a múltba, merengek, emlékezem, milyen volt, ezzel újra átélem némileg azt az érzést… de csak némileg, mert ott van a keserű érzés, hogy az csak ott volt meg, ott éltem meg, de már elmúlt. Nem tudom azt az élethelyzetet visszahozni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bánkódás – ezzel megint a múltba kerülök. Itt a kiindulópont az, amikor rádöbbenek, hogy mit rontottam el, mit mulasztottam el, hol csinálhattam volna és mit jobban és egy űr marad vagy inkább keletkezett azzal, hogy ráláttam, mit hibáztam…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Testemmel mindig a jelenben állok, de gondolataimmal a múltban járok és latolgatom, mit lehetett volna másképp csinálni. Az űr pedig egyre nagyobb.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Próbálom megtalálni magamat, a sok elképzelt és illúzióból felépített dolgaim közt. Olyan dolgokról hittem, hogy van és létezik, ami évek óta vagy tán sohasem volt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mintha nem is a valós valóságomban éltem volna, hanem egy általam elképzelt és felépített világban, becsapva magamat, és ezáltal másokat is…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A legfájóbb, hogy saját magamat ringattam évekig illúziók közt. Egy részem persze küzd a felismeréssel… Mintha önkéntelenül rántottam volna le a leplet saját magamról és a helyzetről… de a „látvány” sokkol… hogy történhetett ez?! – kérdezem magamtól…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;de talán ez az a pont, ahol el kell engednem ezt. A lényeg, hogy megtörtént, fény derült rá. Visszahozni, ami elmúlt már nem tudom…(lehet nem is volt mi elmúljon…)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Igazából hálás lehetek, hogy egyáltalán kiderült.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Köszönöm, köszönöm, köszönöm!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kaufmann Alexandra&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nekem ezek az írások segítenek :) :&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„Nincs rossz, csak jónak a hiánya létezik…”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://talentum.cafeblog.hu/2015/05/15/nincs-rossz-csak-a-jonak-a-hianya-letezik/&quot;&gt;https://talentum.cafeblog.hu/2015/05/15/nincs-rossz-csak-a-jonak-a-hianya-letezik/&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„A múlt elmúlt…”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://talentum.cafeblog.hu/2015/04/26/a-mult-elmult/&quot;&gt;https://talentum.cafeblog.hu/2015/04/26/a-mult-elmult/&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;Év elején Osho kártyákból májusra a „Ragaszkodás a múlthoz” kártyát húztam ki…&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;u&gt;A kártya üzenete: &lt;/u&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ez az alak a kártyán olyannyira megszállottan szorongatja emlékeinek dobozát, hogy már teljesen hátat fordított a jelen áldásainak, az &lt;em&gt;itt&lt;/em&gt; és &lt;em&gt;most &lt;/em&gt;szikrázó pezsgőspoharának. A múlt feletti nosztalgiája teljesen &quot;betonfejűvé&quot;, ráadásul koldussá is teszi őt, ahogy erre foltos-rongyos ruhái is utalnak. Természetesen nem kellene koldusnak lennie, de ő nincs itt, hogy a jelen kínálta örömöket megízlelje. &lt;br /&gt; Itt az ideje, hogy szembenézz a ténnyel: a múlt már nincs itt többé. És minden erőfeszítésed, hogy a múltat megismételd, csak visszahúz a régi viselkedésmintákba, amikből pedig már rég kinőhettél volna. De te szenvedélyesen ragaszkodsz múltbéli élményeidhez. Végy egy mély lélegzetet, és tedd le azt a dobozt; köss rá egy szép masnit, ha másképp nem megy, de aztán búcsúzz el tőle szeretettel és tisztelettel. Az élet elszalad a fejed fölött, és fennáll a veszélye, hogy idő előtt begyepesedett őskövület lesz belőled!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;&quot;A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő.&lt;br /&gt; A múlt az, ami nincs többé előtted.&lt;br /&gt; A jövő az, ami még nincs előtted.&lt;br /&gt; És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül. &lt;br /&gt; A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent.&quot;&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Osho&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Forrás: &lt;a href=&quot;http://www.dudus.hu/tarot/zen42.htm&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;http://www.dudus.hu/tarot/zen42.htm&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://harmat.cafeblog.hu/files/2015/04/háttér2-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>