<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Harmat üzenetei</provider_name><provider_url>https://harmat.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Harmat üzenetei</author_name><author_url>https://harmat.cafeblog.hu/author/kaufmann_alexandra/</author_url><title>…mint egy életre kelő marionett bábu</title><html>&lt;p&gt;…mint egy életre kelő marionett bábu, ezt érzem most magamban, aki már önálló darabot akar játszani, ő akar lenni a rendező és főszereplő egyben, máshová szeretne lépni, máshogy szeretne játszani, de az erejét nem arra használja, hogy elvágja a köteleket, hanem a biztonságot nyújtó kötelet megtartva akar önálló darabot.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Így viszont csak rúg – kapál, ide – odarángatja magával a kötelet, a kötél másik végén lévő is ránt rajta, legyen az valaki más, vagy saját egóm, gondolataim, hiszen nem érti, miért nem arra mozdul a báb, amerre ő akarja, mint eddig. Az éledező bábu mégsem vágja el a kötelet, továbbra is csak ide – oda himbálózik, összegabalyodik keze – lába…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pedig a biztonságot nyújtó kötél nem vész el, csak átalakul közben, hiszek ebben, de mégis nehéznek érzem az átalakulást. Pedig a durva, vastag kötél átváltozik, egy finom, fényes, lágy kötéllé, mely finoman irányítja a bábut. Igen, ez is irányítja, de ez az irányítás teljesen más. Az, aki e kötél másik végén van ismeri az egész, teljes darabot, ő igazán tudja hová kell lépnie a bábunak, hogy finom, kecses mozgássá legyen eddigi kapálózása…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kaufmann Alexandra&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://harmat.cafeblog.hu/files/2015/07/báb-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>