Csak a boldogságot láttam meg, a végeredményt, a belefektetett munkát, az utat nem. Év elején szándékként azt fogalmaztam meg, hogy hitelessé akarok válni. Ez szerintem egy szép szándék. Azonban nem voltam tisztában azzal, hogy mit is jelent ez valójában, persze őszintének lenni, bevállalni, hogy milyen vagyok, mit akarok, ne csak beszéljek valamiről, hanem a tetteim… Tovább »
Nem lehet leegyszerűsíteni…
Csak a boldogságot láttam meg, a végeredményt, a belefektetett munkát, az utat nem. Év elején szándékként azt fogalmaztam meg, hogy hitelessé akarok válni. Ez szerintem egy szép szándék. Azonban nem voltam tisztában azzal, hogy mit is jelent ez valójában, persze őszintének lenni, bevállalni, hogy milyen vagyok, mit akarok, ne csak beszéljek valamiről, hanem a tetteim… Tovább »
Igyekszem megérkezni a jelenbe, de nem olyan egyszerű, olyan sok agyalós, képzelgős év után… Eddig szabadjára engedtem fantáziámat, ez még jónak is hangzik, de az a fantázia átcsapott idővel haszontalan gondolkodássá, túlagyalássá… mindent kiszínezek gondolataimmal. Vagy egy fakó képet olyan tarkára színezek, hogy rá sem lehet ismerni az eredetire, vagy épp el kezdem besatírozni, elsötétíteni… 
Nosztalgia. Múlt. Merengés. Bánkódás… Mind kiragad a Jelenből és visszaránt, visszaránt oda, ahová már sehogy sem mehetünk vissza… Nosztalgia – olyankor úgy érzem, hiányzik valami a jelenből, keresek egy érzést, ami a múltban meg volt… és visszamegyek gondolatban a múltba, merengek, emlékezem, milyen volt, ezzel újra átélem némileg azt az érzést… de csak némileg, mert… 
Én hiszek abban, hogy semmi sincs véletlen. Nem is tudom, hogy alakulhatott ki ez a szó… nincs, olyan, hogy véletlen történik valami, mindennek meg van az oka. Ennek ellenére én is néha megfeledkezem róla a hétköznapokon… hát most újra beleolvastam Rhonda Byrne: Az Erő című könyvébe és emlékeztetőül ezeket a sorokat ragadtam ki: „Talán eszedbe… 
Sosem tettem magam az első helyre, mindig másokat tartottam szem előtt, nem a saját vágyaimat, saját célomat, hanem másokét. Eddig azt gondoltam, hogy ez milyen önzetlen és nemes dolog, hiszen másokért csinálok mindent. Aztán nemrégiben fényt derítettem rá, hogy ezzel én miként profitálok… ha valamit nem tettem meg, őket hibáztathattam… Míg ezeket az embereket toltam… 
Az Életgyógyász csoport első napján az volt a feladat bemutatkozásként, hogy a másikra gondolva mondani kellett egy állatot, növényt és egy hangszert. Rólam azt mondta a bemutatkozás során, akivel párban voltam, hogy olyan vagyok, mint a zongora, amin tudom, hogy vannak hamis hangok, olyanok, melyek nem tetszenek, de azt is tudom, hogy vannak mellette, amik… 
Az Egészség szerepére választottak be Családállításon. Ott állt velem szemben a Betegség megszemélyesítője… nem tetszett, hogy ott áll, szerettem volna, ha én kapok csak szerepet a család életében… Ki kellett mondanom, hogy elismerem a Betegség jelenlétét, de nem szívesen adom át neki a helyem. Igen, ezt éreztem… majd csak néztünk egymás szemébe és egyre kevésbé… 