Harmat üzenetei

Nyugovóra tért az est, nyugovóra tért minden, s én ismét a Holddal találtam magam. A Holddal együtt. Voltam. Békességben vagyok. Szeretetben vagyok. Türelmes vagyok. Elengedett vagyok. Szabad vagyok. Csodás vagyok. Örömteli vagyok. Éber vagyok. Figyelmem fókuszát magamon tartom.Csillag vagyok. Egy csillag a sok közül. Világítok. Fény vagyok. A Holddal most együtt vagyok. Változom. Változom, s… Tovább »

Ott találtam magam a Holddal szemben, csupaszon. Úgy éreztem, ő mindent tud. Arca távolba meredő, révedő, mit sem sejtő, mégis tudó. – Mond, mit vársz az élettől? – kérdeztem a Holdat.*Semmit – hangzott a felelet – Semmit sem várok, vagyok.– S tudod miért vagy?*Mert teremtettek.– De honnan tudtad mi a te feladatod? Olyan nagy ez… Tovább »

Vártam a várban Vártam a várban, éjt nappallá téve… fel s alá járkáltam szüntelenül… kongott a vár az ürességtől. S én lehajtott fejjel, szép ruhámat tisztán tartva bolyongtam a vár poros falai közt. Szüntelenül… s mindvégig padlóra szegeztem tekintetem, úgy jártam, mint aki keres valamit. Mert kerestem valamit. Kerestem, de nem találtam. Békére vágytam. Kerestem… Tovább »

Manófalvát egy halkan csordogáló patak szelte ketté, éltető forrása volt ez a manóknak. Erdejük csodaszép zöld színben pompázott, élt az erdő, minden apró fűszálában érezni lehetett az élet lüktető erejét. Aki csak ránézett az erdő fáira szemei elernyedtek és szívükbe békesség költözött. A Csend erdeje volt, a természet hangjaival. Reggelente madárcsicsergés ébresztette a manókat, s a… Tovább »

Kék ruhát öltött magára a vékony kis manó, megrebegtette szárnyait, majd útnak indult. Kilépett a biztonságot nyújtó odú árnyékából és szökkenő léptekkel elindult az erdő sűrűjébe. Nem tudta merre viszi útja, de azt érezte, hogy indulnia kell. Az odút ugyanis már minden régi barátja elhagyta, csak ő kuksolt még a mélyén napokig.Mikor a többiek útnak… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt… élt egyszer egy apró kicsike lény egy erdő közepén. Apró fénylő színfoltja volt erdejének. Telt múlt az idő, és az apró kicsike lény egyre fakóbb lett… már – már maga volt a szürkeség.. de volt egy apró fénypont, ami még pislákolt testében, ez a kis szikra pedig nem másra késztette… Tovább »

A lány egy álomképet kergetett… Szolgáló leány volt ő, a Királyok és Hercegek Palotájában. Minden nap csodás, színpompás estélyek részese lehetett. Ő szolgálta fel az étkeket, s eközben varázslatos párokat látott, szerelmeket, mosolygó arcokat, egymásra csillogó szempárokat. A lovagok olykor díszes páncélban érkeztek a palotába, mind fess, daliás. Készek megtenni bármit választottjukért. A királykisasszonyok gyengédek,… Tovább »