Fáj, amit tettem veled! Fáj, amit tettél velem… fáj, hogy hagytam mindezt… Fájnak az évek, fájnak mit játszmáztunk egymással… fáj, hogy mi akartuk egymáson kiegyenlíteni a számlát… Fáj, hogy csak játszottunk egymással…
Fáj, hogy nem volt valódi…
Fáj, hogy becspatalak… fáj, hogy próbáltam ellensúlyozni a bevallás helyett…
Fáj, amit tettünk egymással… Elfáradtam, belefáradtam. Szégyellem, hogy téged okoltalak!
Téged hibáztattalak az én választásom miatt! Mert ezt én választottam… azt hittem így is lehet. Azt hittem jó lehet, azt hittem megoldhatom. Azt hittem felülírhatom. Azt hittem, majd én megoldom. De nem tudom. Túl kicsi vagyok én ehhez.
Csak szerettem volna boldog lenni, szerettem volna együtt lenni és mégis mindent egyedül akartam megoldani.
Most kérdőre vonsz, nem érted mi változott… s jogosak a kérdéseid, én sem érteném, én sem értem, csak érzem.
Már nem olyan, mint régen, már belefáradtam és fájnak a sebek… fáj, hogy bántottalak, fáj, hogy bántottál…
Szeretném csak abbahagyni, nem szeretnélek többé bántani. Nem akarlak téged okolni. Így csak magamat tudom, így látom, hogy az én hibám is. Így látom, hogy felelős vagyok érte. Így viszont nagyon nehéz benne maradni…s ugyanúgy folytatni.
Így látom, hogy én is felelős vagyok, s így láttam meg, hogy van választásom. Így látom már, hogy nem csak én vagyok áldozat, hanem te is.
Így láttam meg, hogy én is tehetek érte, hogy én is léphetek, hogy van választásom, mert már látom, hogy én is felelős vagyok.
Kaufmann Alexandra
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: