Szerettelek volna óvni, szerettelek volna nagyon, de nagyon szeretni. Szerettem volna többet adni, mint a kapott szerepem azt engedte volna. Olyan szerepet akartam betölteni melletted, mihez nincs jogom! Megkérdőjeleztem a Mindenség által kiszabott szerepemet melletted! Azt hittem rosszul osztották ki a szerepeket, azt gondoltam én jobban tudnám, hogy kell óvni Téged! Én jobban tudnálak szeretni!… Tovább »
Elvesztegetett évek…
Szerettelek volna óvni, szerettelek volna nagyon, de nagyon szeretni. Szerettem volna többet adni, mint a kapott szerepem azt engedte volna. Olyan szerepet akartam betölteni melletted, mihez nincs jogom! Megkérdőjeleztem a Mindenség által kiszabott szerepemet melletted! Azt hittem rosszul osztották ki a szerepeket, azt gondoltam én jobban tudnám, hogy kell óvni Téged! Én jobban tudnálak szeretni!… Tovább »
Valamikor tettem neked egy ígéretet… hogy kitartok melletted, jóban – rosszban, kitartok míg a halál el nem választ… ezt tettem, nem kellett hozzá se templom, se pap, se más hivatalos papír, semmi, én magamban megfogadtam, hogy kitartok melletted. Láttam benned valamit, valamit, amit úgy hittem mások nem láttak meg benned. Úgy láttam, hogy van benned… 
Fáj, amit tettem veled! Fáj, amit tettél velem… fáj, hogy hagytam mindezt… Fájnak az évek, fájnak mit játszmáztunk egymással… fáj, hogy mi akartuk egymáson kiegyenlíteni a számlát… Fáj, hogy csak játszottunk egymással… Fáj, hogy nem volt valódi… Fáj, hogy becspatalak… fáj, hogy próbáltam ellensúlyozni a bevallás helyett… Fáj, amit tettünk egymással… Elfáradtam, belefáradtam. Szégyellem, hogy… 
Próbálom… próbálkozom, de egyedül nem megy… próbálom elmondani neked, próbálom… Szerinted nem értelek, szerinted nem fogom fel, szerinted nem vagyok kitartó, szerinted nem vártam eleget… …és ilyenkor összezavarsz, nem hiszem, hogy tudsz róla, de összezavarsz… Tétlenül várok, s azt sem tudom már mire… próbáltam elmondani, de a te szavaid hangosabbak, mintha azt sugallnád a te… 
A Leszületés Misztériuma emlékére, és az Iker testvér emlékezetére, ki leszületett <3 Hárman… Együtt. Együtt indultunk. Fogtuk egymás kezét. Egyek voltunk, Egységesek voltunk. Így volt teljes. Majd egyikőnket kiemelték a körből… Ki, ki az Egységünkből. Egyik pillanatban még ott volt, láthattam, érezhettem, foghattam a kezét, majd eltűnt. Üres maradt a kezem.. Ketten maradtunk a háromból…… 
Mi az? Kinek mi… egy fagylalt recept? Maga az elkészült fagylalt..? Egy hang, egy dallam? mit kiad hangszeréből? Egy regény? Egy írás, mely tollából származik? Egy étel? melyet szerettei elé tesz? Egy ékszer? melyet gondosan megtervezett? Mit Szívből, Lélekből teszek, amit átérzek, amiben benne vagyok én, magam is. Érték csak az lehet, mit átélek, mit… 
„Mesterien” űzöm a mozizást, a belső mozizást… elképzelek valamit, hogy …milyen lenne… …mi történne, ha… vagy ha valamit csináltam annak mi lehet a folytatása… …mit gondolhat a másik… …mit csinál… …miért nem ír vissza… …mi történhetett… Mit, mikor, hogyan, miért, kivel…. kérdések, kis „filmek” sorozata játszódik le bennem… Aztán bevillant egy hasonlat, mint egy videótéka…. 
Kompromisszumok köttetnek… Valamilyen célból, valakivel, akár saját magunkkal is köthetünk. Valamiért cserébe lemondunk valamiről, vagy valakiről.. Mert a kompromisszum lemondással jár. Ára van. Én is kötöttem. Magammal. Lemondtam, mert adott volt egy helyzet, egy helyzet, ami kényelmesnek mondható. Azt “találtam ki” hogy nekem ez jutott, ezzel csitítottam magam. “Csak” a vágy maradt, hogy lehetne másképp… 
Minden helyzetből van kiút! “A nagy bánat és szomorúság időszaka a nagy átalakulás lehetőségét is magában hordozza. De az átváltozáshoz mélyre kell merülnünk önmagunkban, fájdalmunk legmélyebb gyökereihez kell eljutnunk, és ott ítélet és önsajnálat nélkül kell szembenéznünk vele.” “A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek… 
A tanító elülteti a magokat bennünk, de nekünk kell azt gondozni, táplálni, hogy kifejlődjön. Maguktól nem nőnek ki… Kaufmann Alexandra... 